A csodálatos Hejő

Főmenü

Lépj be!

A csodálatos Hejő

Írta: Administrator

2009 február 14., szombat 08:35

A csodálatos Hejő

Ez a szép kis víz az újévben ismét megörvendeztetett. Két hét horgászat nélkül megviseli az embert, legalábbis engem biztos, úgyhogy nem is volt csoda, hogy már lélekben két napja erre a horgászatra készültem. Péntek este még leellenőriztem a csalikat, a botokat és vártam a más nap reggelt! Lélekben, egy izgalmas úsztatásra készültem, majd némi friss információszerzés után már a legyezés mellett voksoltam. Így biztos, hogy holnap legyezni fogok! Ezzel a gondolattal tértem péntek este nyugovóra.

Másnap ezzel a gondolattal keltem, s miután az ablakon kitekintve láttam, hogy milyen csodálatos idő van és február első heteihez képest meglepően meleg, ez még jobban fokozta hangulatom és horgászéhségem. Csakhogy amikor eszembe jutott mennyi teendő lesz még a pakolással és előkészületekkel, kicsit már lankadt a lelkesedésem. Összegeztem magamban mit kell még tennem, majd végképp elment a kedvem az egésztől, pár pillanattal később szinte arcon ütöm magam hisz ennyire ellustultam volna, hogy ne mennék horgászni?!Na ne!! Nem vagyok Én olyan, hogy ennyire könnyen feladom és ezzel felspannolva magam pakoltam be a felszereléseket a csomagtartóba probléma nélkül. Vagy mégsem?! Indulás előtt fél órával jutott eszembe, hogy előkét is kell csinálnom, és polifom legyem sincs, pedig ezzel tervezem a horgászatot. De már nincs vissza út! Nagy nehezen átrágtam magam a dolgokon és elindultunk. Útközben csodáltam a napsugarakat, az éledő természetet, a fákat, a növényeket és boldogan konstatáltam, újra itt a tavasz. Lassan a patak partjához érünk és látjuk, nagyon sokan érzik már a tavasz közelségét. Még soha nem találkoztam ennyi emberrel egyszerre a Hejő parton. Horgászok, kutyások és olyanok, akik csak egy kis friss levegőre és kikapcsolódásra vágytak, járták egyszerre a partot. A kocsiból kiszállva még jobban éreztem a természet ízét és szinte felforrt a vérem, süt a nap, jó idő van és horgászni vagyok. Kell ennél jobb?! Felaggattam magamra a legyes mellényt, és a szákot is a hátamra akasztottam hisz bármi megtörténhet .A botot ki a botzsákból, orsó rá, légy fel és uzsgyi a víz széle. Dobok! Ezek év első dobásai, ami azt jelenti, hogy élesben 34 hónapja nem dobáltam léggyel, csak gyakorlás szinten, a játszótéren. Emlékszem hogyan néztek rám az emberek, hisz egy olyan gyereket láttak, aki a réten állva hadonászik egy bottal és rikító zsinórral. Ugye gondolják, jókat röhögtek rajtam. De ezt is, mint minden mást valamikor el kell kezdeni.

Az első próbadobások után meglepően tapasztaltam, hogy ugyan kis távolságra is, de a légy oda röpül, ahova én akarom. Már szinte teljesen elmerültem a kis játékomban, az a tipikus „egyé válok a természettel” életérzés volt, amit egy közeledő fehér Opel és a mellette sétáló ismerős arc bontott meg, aminek kimondottan örültem hisz két jó barátot köszönthettem Bence és Taki személyében. Ők is megéheztek egy kis horgászatra. Így már többen voltunk, folyt az eszmecsere a tapasztalatok vélemények megosztása és megnőtt az esélye annak is hogy halat fogunk. Még Édesapám és a két cimborám úsztattak, jómagam a legyezésben bízva üldöztem a kis patak lakóit. Apró felszíni legyet kötöttem a 12-es előke végére hisz ilyenkor jóval óvatosabbak a halak, mint nyáron, nem szabad eldurvulni. Az első 10-15perc alatt meglepően tapasztaltam, hogy aktívabbak a halak, mint ahogy az ilyenkor szokott lenni. Gondolom az elmúlt napok felmelegedésének köszönhetően érhetett minket ez a meglepetés.

Szépen szedegették le a felszíni legyeket, de inkább csak a kicsik. Dobok- szedés-de nincs meg, mellévágott a kis domi, ezt még sokszor játszották el velem, de Én örültem, hogy itt lehetek és a halak is itt vannak. A szokásos mozdulatsor következett, majd a víz tetején lévő sulyom mellett ért le a legyem. Hirtelen rávágás. Megvan! Igaz nem nagy, de az év első hala.

Egy jó 10cm-es domolykó a tettes, meglepően mélyre slukkolta a legyet,majd horogszabadítás után visszatérhetett az éltető elemébe, a vízbe. A többiek rettenthetetlenül úsztattak tovább, ami egy-két kárászt eredményezett. Korántsem voltak olyan sikeresek, mint a múlt héten. Akkor nagyon evett a keszeg, kárász egyaránt. Majd sétálok tovább folyásiránnyal szemben és célzok egy másik sulyomcsomó mellé és akasztom a második domit ami szinte az előző ikertestvére lehetett. A következő egy órában kisebb-nagyobb sikerrel üldöztem a halakat majd Halikra közeledett felém és mondta, hogy velem tart egy két gondolatmenet levezetéséig. Majd szóba került a legyezés is, ami láthatóan felkeltette Bence figyelmét. Nagyon belemerültünk ebbe a témába már-már sötétedett mikor a kezébe adtam a felszerelésem és próbálgatta a dobásokat.

Kezdőként nehéz napközben is végrehajtani egy-egy dobást nem, hogy sötétben így hát visszaadta a botot és lassan visszaindultunk a kocsikhoz. Közben Én bőszen dobáltam, amit egy mellévágás majd egy akasztás követett. Domi, de ez már nem az eddigi méret. Némi fárasztás után merítés után visszakerült a vízbe a 25cm-es domolykó ezzel megkoronázva a napot.

Ezek után meglepetten konzultáltam mekkora domolykók lakják e kis patakok. Két körülbelül olyan jó 1,5kg-os domolykó keltette fel a figyelmünket, amire Bence csak annyit reagált: Visszatérünk!Majd némi egyeztetés és búcsúzás után mindenki elindult a maga útján. Kezdésként nem is kívánhattam volna jobbat a csodálatos Hejőtől!

Írta: Pittapapo

Hozzászólások

Hozzáadás

Keresés